Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 3. — Olvassuk: Zsolt. 239:1-14. ,,Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mon­dok néked, és megfogadhatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jerámiás 33:3) Nem volt fogalmam a világegyetem méreteiről addig, amíg családommal együtt el nem mentünk a Mount Pa­­lomer-i observatóriumba. Ott megértettem, hogy az a sok millió csillag, amit a mi tejutunkban látunk és azon túl sok más tejút van, amiket csak nagyon erős távcsővel lehet észlelni. Ott megtanultam nagyobb tiszteletben tartani azokat, akik többet tudnak nálamnál; de mindenekfelett félelem­teljes hódolat és ámulat töltött el a Teremtő Isten min­dentudása iránt. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha ilyen óriási természeti csoda teljesen ismert Isten előtt, akkor az én aránylag kicsi problémáim is mind ismertek Előtte, és az ő hatalmi körébe tartoznak. Mégis mennyire korlátozottnak látom Isten hatalmát, mert — amíg tehetetlenségemet fel nem ismerem — én akarok problémáimmal egyedül megküzdeni. De mikor Istenhez fordulok velük, akkor megtapasztalom az Ő nagyságát. Meg vagyok győződve, hogy amint Mount Palomer el­mélyítette a világegyetemről való tudásomat, ugyan­úgy Istenhez fordulva minden problémámmal, jobban megismerhetem az Ő szeretetét, életemmel való tervét és kimeríthetetlen segélyforrásait. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, amint csodálkozva állunk meg .hatalmas teremtő munkád előtt, segíts megérte­nünk, hogy Te még ezeknél is nagyobb vagy, és ezért teljesen Rád bízhatjuk életünket. Ámen. — Előbb is Istenhez fordulhatok egy problémával, mint megérteném azt. Watts Loretta (California)

Next

/
Oldalképek
Tartalom