Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 4. — Olvassuk: Luk. 9:18-22.

„És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, mondta: Az Isten ama Krisztusának.”

(Lk. 9:20)

Az angliai Liverpool-ból utaztam hajón Írország fővárosába Dublin-ba. Viharos éjszaka volt, és a hajót erősen dobálták a hullámok. Sok utas tengeri betegséget kapott, és a fülkében, ahol én voltam mindenki rosszul volt, kivéve egy kislányt. Ő nem vett tudomást a viharról, hanem azzal szórakozott, hogy babáját levetkőztesse, és ágyba tegye.

Annyira meglepett a kislány nyugalma, hogy odamentem hozzá, és így szóltam: „Nagyon hullámzik a tenger, de úgy látom, hogy Te nem aggódsz miatta?”

A kislány kedvesen rám mosolygott, és így felelt: „Nincs okom félni, mert édesapám a hajó kapitánya.”

Sokszor eszembe jut ez a kislány! Nem félt a hajón még a viharos éjszakán sem, mert édesapja volt a kormánynál, és ő teljesen bízott benne.

Nekünk sem szabadna félni, bármilyen viharba sodor is az élet. Jézus a mi barátunk és életünk hajójának a kapitánya. Ő segít minden problémánkban. És tud segíteni, mert Isten Fia, Isten Felkentje: pap, próféta, király.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézus, segíts mindig emlékeznem arra, hogy Te velem vagy, és ezért nincsen semmi okom a félelemre. Ámen.

— Ha Krisztus velem, kicsoda ellenem? —

Adkins Ronald (Gunnislake, Cornwall, Anglia)