Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Éppenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.”

(I.Kor. 15:42)

1978 augusztusában egy európai körúton voltunk. Rómában a túrista vezető elvitt a katakombákba is. Ott egy szerzetes megmutatta, hol tartották az első keresztyének az istentiszteleteiket. Sok keresztyén mártír a katakombákban van eltemetve is.

Amint egyik sírt a másik után néztük meg, a szerzetes megmagyarázta, milyen kegyetlenül üldözték a római császárok a keresztyéneket. Aztán azt a tanítást mondta: „Egy nap ezek a mártírok új életre fognak kelni. Krisztus második jövetelére várnak, és akkor feltámadnak romolhatatlan testben. Akkor majd a dicsőségben együtt örvendezünk velük.”

Mivel hívő keresztyén vagyok, nagyon mély benyomást tett rám ez a rövid elmélkedés. Amint a mártírok sírjai között álltam, valóban el tudtam képzelni, milyen nagy lesz az örömünk majd a feltámadáskor!

IMÁDKOZZZUNK: Örökkévaló Isten, köszönjük, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált és teljesen diadalmaskodott rajta. Hálás szívvel köszönjük meg Ígéretedet, hogy egyszer majd mi is feltámadunk romolhatatlanságban. A Jézus nevében, Ámen.

— Jézus Krisztus feltámasztja az övéit örök életre. —

Chiev Dávid (Sibu, Sarawak)

PÉNTEK, FEBRUÁR 1. — Olvassuk: I.Kor. 15:35-49.