Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (2MÓZ.20:16)

A nagyszerű ebéd után megindult a társalgás az asztal körül. A beszédtémát elvek és események alkották. De egyszercsak egy vendég egy kölcsönös barátnőt említett, aki nem volt jelen. A társalgás monológgá változott. A vendég csúnya pletykát kezdett ismételni a jelen nem levőről. A többiek hallgattak, s terjedt a rosszindulatú hír. Akkor egy erőteljes, határozott hang megkérdezte a beszélőt, hogy tudja-é igazolni meséjét. „Nem szükséges” — mondotta ő. „Mindenki tudja, hogy igaz.” „Nem mindenki” — szúrta közbe az ellenkező. „Én éppen jól tudom, hogy nem igaz, és szűnjél meg hamis vádjaiddal, mert olcsó, igaztalan pletykáddal súlyos kárt okozol.”

Milyen bátorság kellett e tiltakozáshoz. De igazi kér. cselekedet volt, a tanítványságnak éppen olyan hathatós demonstrálása, mint egy segélytelen személynek testileg védelmére kelni. Nem kell ahhoz szószékre állni, hogy tanúskodjunk az igazság, a Biblia tanításai mellett. Alkalmak minden nap jönnek a jó bizonyságtevésre. Csak fel kell azokat ismernünk, és bátran cselekednünk. A 9-ik parancsolatnak nemcsak negatív követelménye van, hanem pozitív is. Azt ne tedd, ezt meg tedd!

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, adj bátorságot beszélni, mikor tanúd lehetek, és a jót szólhatom. Ámen.

— Hallgatni a hazugság előtt egyenlő részes lenni abban.—

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 16. — Olvassuk: 2Móz.20:l-17

Lynn Michols (Oklahoma)