Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1980-09-01 / 5. szám
VASÁRNAP, OKTÓBER 12. —Olvassuk: lKor.12:12-31. „Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind, akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (lKor.l2:26) Aki elfogadja Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, csatlakozik a hívők közösségéhez, az egyházhoz. Hívővé lenni egyéni cselekedet, de a hit ereje a közösségben, az egyházban van, mint ezt a mai Igében a test tagjainak leírása mutatja. A hívők közössége egy test, bár minden tag különböző, más-más adományokkal. S ahogy a testnek szüksége van minden tagra, ugyanúgy a Krisztus testének, az egyháznak is szüksége van minden tagjára, hogy egész legyen. Sajnos évtizedek tanítása és gyakorlata az egyéneket inkább függetlenségre bátorította, mint arra, hogy az egy test oszthatatlan része legyen. Akik Krisztusban vannak, egy test, és minden tag szenved, mikor egy szenved. — Ez az igazság világos lett előttem az elmúlt télen, mikor egy tüzes parazsat a lábomra ejtettem. Az egész testem fájt, nemcsak a lábom. Viszont, ha a fej koszorút kap, az egész ember dicsősége az. Az igazi egyházban együttérző sírás van a sírókkal és öröm az örülökkel. Nyilvánvaló, hogy ez az egység nem külső. Egyetlen látható egyháztest sem mondhatja, hogy csak ő a Krisztus teste. De az bizonyos, hogy minél több az együttérzés a szenvedőkkel, elhagyottakkal, tudatlanokkal, annál inkább Krisztus teste az egyház. IMÁDKOZZUNK: Jézusom, magasztallak az egyházért, s hogy tagja lehetek. Add, hogy hü legyek itt. Ámen. — Ha beteg az egyház, magunkat vizsgáljuk meg legelőbb. — Donna Thompson (New York)