Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 3. — Olvassuk: Zsolt.46:1-8.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2)

Ifjúsági órák vezetésével voltam megbízva az egyházban. Az első összejövetel napján nagyon korán felébredtem. Szerettem volna jól kezdeni. Büszkeségem sikert akart. Azt, hogy az ifjak lássák, vezérségre termettem. Mégis aggódtam, féltem a kudarctól. Az Úrhoz küldött imám sem nyugtatott meg. Mi lesz, ha azt mondják nem vagyok odavaló. Imámban nemcsak vezetést, segítséget kértem Istentől, hanem sikert is. Ekkor jött hozzám az Ige szava: „Az Úr a mi erősségünk, igen bizonyos segítség.” Elismertem, hogy én nem vagyok ékesszavú, sem nagyszerű szervező. Büszkeségem megrontotta közeledésemet az egész ügyhöz. Megalázkodtam. Nem küzködtem tovább gondolataimmal. Csak azt kértem az Úrtól, hogy használjon, ahogy akar új felelősségemben. Ez a ráhagyatkozás elfogadtatta velem az esetleges kudarcot is.

Ha mindent átadunk Istennek, hogy Ó legyen egyedül minden mindenekben, akkor lesz Ő oltalmunk és erősségünk. Minden más erő gyengeség, mert az erő Istenhez tartozik. Más építsen kővárakat, biztosítva vaskapuval, az én erősségem az Úr marad. A pokol kapui ellen, test és bűn támadásai ellen zengem ezt a zsoltárt, mint Luther M. tette.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, „E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna, minket meg nem rémítene. Mirajtunk nincs hatalma”, mert Te velünk vagy. Ámen.

— Küzd értünk a hős Vezér. —

K. Erickson (Oregon)