Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Erősen álljatok, burgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló.”

(lKor.l5:58)

Mióta nyugdíjba mentem, egyik feladatomnak tartom, hogy szemetet, főként eldobott gyümölcshéjakat szedek össze a vasúti és autóbusz állomáson, meg a forgalmas piactéren. Akkor kezdtem ezt a munkát, mikor egyik öreg ismerősöm megcsúszott egy banánjéjon, és csipőcsontját, meg hátgerincét törte. Nem hivatalos fizetett munkám ez, mégis rendszeresen és lelkiismeretesen csinálom. Szolgálni akarok vele Istennek és embertársaimnak. Úgy érzem, hogy kér. felelősségem nem szűnt meg a nyugdíjbamenéssel. Sőt mivel több időm van, megnövekedett. Nem érzem lealacsonyítónak, mert az Úrért teszem. De nem mondom, hogy boldog vagyok vele. Minden nap újra elszomorít, hogy felelőtlen emberek milyen rúttá teszik Isten szép világát, s mennyi bajt okoznak másoknak. Ha munkám eredményét nem látom, Jézusra gondolok, aki ugyanezt a tisztító munkát végzi mibennünk. Sajnos, mi is újra meg újra elkövetjük bűneinket, beszennyezzük lelki ruhánkat.

Mai Igénk azzal vígasztal, hogy bármilyen kicsiny, amit teszek, „nem hiábavaló az Úrban.” Bizonyára megakadályoztam már néhány balesetet. S talán, akikkel beszélgetek, azokban is felébred a kér. felelősség. Isten mezején rengetegféle munka van, és vár a munkálkodni akarókra.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, tégy minket jó sáfárokká időnkkel, erőnkkel és más ajándékaiddal. Ámen.

— A legkisebb munka is szolgálhatja Isten dicsőségét. — Chas S. Khiyalie (India)

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 18. — Olv.: Jób 27:1-10