Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 19. — Olvassuk: Lk.17:11-21. ,,Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag... sem­mi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt. 17:20) Jézus azt mondta tanítványainak, hogy hitetlenségük miatt nem tudták meggyógyítani a beteg gyermeket. Az­tán azt is mondta, hogy mustármagnyi hittel hegyeket mozgathatnának. Úgy érzem, Jézus nemcsak az emberi hit méreteiről beszélt itt, hanem Isten hatalmára is rá­mutatott, melybe hitünket helyezhetjük. A legkisebb hit is, ha a végtelen jóságú és erejű Istenbe vetjük cso­dákra képes. Jézus sohase kér tőlünk olyat, amit mi meg ne tud­nánk adni. Ismeri gyengeségünket és véges elménket, ő nem azt mondja, hogy legyen nagy hitetek, hanem csak annyit, legyen hitetek. Kérhetjük, és kérnünk is kell: növeljed, erősítsed hitünket, de Ő nemcsak a nagy hitre néz. A parányit is megáldja úgy, hogy az akadályokat győz le, lehetetlenségeket tesz lehetővé. Őrüljünk, hogy Isten várja, igényli hitünket. Minden igyekezetünk és vá­gyunk az legyen, hogy legalább mustármagnyi hit égjen szívünkben. Ezért imádkozunk! Ne féljünk, ha a mi ré­szünkről csak gyenge segélyhiáltás van is a hitért, mert Isten szeretete végtelen, karja meg nem rövidült. Ha pe­dig megkaptuk a hitet, álljunk ellene az ördögnek, néz­vén Jézusra, aki értünk is imádkozik, hogy el ne fogyat­kozzék hitünk az ördög rostájában. IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük, hogy meg­gyújtottad szívünkben a hit lángját. Köszönjük, hogy ke­gyelmeddel őrződ, táplálod azt. Ámen. — Hitünk Fejedelme Jézus. — Lorella Rouster (Indiana)

Next

/
Oldalképek
Tartalom