Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 14. — Olvassuk: Zsolt.l.

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.”

(2Kor.4:8)

Francis Gay elmondja egyik könyvében, hogy egy erdőben találkozott egy fiúval, aki olyan fát keresett, mely sokáig állta már a napot, szelet, vihart. E fából hegedűt akart csinálni, mely a világon a legjobb hangú lenne. Azon ő szebben játszana, mint bárki előtte. Hallott valamit arról, hogy Isten hogyan tanít minket. Van olyan erő, szépség és kedvesség, mely nem lesz a miénk úgy, hogy elkerüljük a viharokat, hanem úgy, hogy szembenézzünk vele. Ha meghátrál valaki az elemektől, ellenálló ereje elgyengül. A gerincesek megállnak, és elkerülik a pusztulást.

Ami igaz a fára, igaz az emberi életre is. Ha Isten kegyelme által erősek maradunk a támadások tüzében, és megállunk a jó és igaz mellett, ha egyenesen járunk az Úrban, énekre talál a szívünk, és hitünkben megszilárdult keresztyének leszünk. Sőt mások is meglátják életünkben, hogy a mindenható erős Isten nem ábrándkép, hanem valóság. A szenvedések hordozása sohasem hiábavaló. Krisztusnak egyetlen követője sem tett olyan hatást az emberiségre, s nem tett annyit az evangéliumért, mint az üldözött, tiprott Pál ap. a jó pásztortól naponként megfrissített leikével. Vigyázzunk mi is, mert „végig még nem álltunk ellen.”

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy semmiféle vihar el ne sodorjon Tőled. Nem kérem, hogy csak napsütést adj életembe, csak azt, hogy tarts erős kezedben. Ámen.

— Bátor szembenézés az élet nehézségeivel, segít növekedni a hitben. —

James H. Prater (England)