Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 13. — Olv.: 1. Pét.5:5-ll.

„Alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket.” (lPét.5:6)

Figyeltem kisfiámat, aki állni tanult. Erősen fogózott kis kezével valami bútorba. Nehezen húzta magát térdére, majd lábára. Kis keze sokszor lecsúszott. Visszaesett és megütötte magát. De újra, meg újra kezdte. Nem segítettem, bár nagyon fájt, mikor fájdalmasan sírt. Csak szóval biztattam, hogy érezze jelenlétemet. Tudtam, hogy fejlődéséhez szükséges a küzdelem éppúgy, mint a fájdalom elviselése. Mennyivel inkább tudja ezt a mi Mennyei Atyánk.

Sokszor úgy érezzük, hogy Isten nem törődik velünk, magunkra hagyott, és lázadás, elkeseredés gyűl fel bennünk. Ezeket az érzéseket az ördög sugallja. Inkább alázzuk meg magunkat, és bízzunk Atyánkban, mert Ö tudja, hogy lelki fejlődésünknek javára válik, ha küzdünk. A hitben és szeretetben való növekedés nehezebb a testi növekedésnél, mert az ösztönös ember érzései: a kevélység, harag, bosszúvágy, önzés, lustaság születésünk óta burjánzanak bennünk. Ezeket legyőzni, s az alázatosságban, szeretetben erősödni csak a nagy Isten segítségével lehet.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük a Te iskoládat, melyben nevelsz bennünket. Tudjuk, hogy minden szenvedéssel lelki növekedésünket szolgálod. Tégy alázatosokká, szilárdakká a hitben. Ámen.

— Minden növekedés küzdelemmel jár. —

Karen Alexander (Oklahoma)