Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (I. Péter 5:7)

Sohasem felejtem el, amikor édesanyámat a kórházba vitték. Ez közvetlen a második világháború kitörése előtt volt. Az orvos, fejét csóválva csak ennyit mondott: „Szegény apa, szegény gyermekek!” Már tudtam, hogy a betegsége rendkívül súlyos. Mi, a hét gyermek, apánkkal lassan vánszorogtunk haza a kórházból. Egyetlen kérdés kóválygott fejemben: hogyan fogunk boldogulni anyánk nélkül? Ha a jövőre gondoltam, az elviselhetetlennek tűnt.

Egyszercsak édesapám megállt, nagyon komoly, mély tekintetét ránk fordította, s csak ennyit mondott: „Gyermekeim, reménykedjünk! Az imádság segít és mi imádkozni fogunk.”

Hazaérve, mindnyájan letérdeltünk és egymásután könyörögtünk édesanyánkért. Másnap reggel ez az üzenet érkezett a kórházból: „Csoda történt; anyátok meggyógyul.” Újra letérdeltünk, s hálát adtunk Istennek az ő kegyelméért és jóságáért.

Ezután édesanyánknak minden születésnapját úgy tekintettük, mint Istennek különös ajándékát számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük, hogy mennyei Atyánk vagy nekünk, és sohasem hagysz el minket. Bocsáss meg nekünk, ha mi gyakran megfeledkezünk Rólad. Ámen.

— Az Úr az én segítőm; nem félek. —

Hoens-Boelhouwer C.J. (Hollandia)

SZOMBAT, JANUÁR 12. — Olvassuk: I.Pét.5:1-11.