Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Én is mondom nektek: Kérjetek s adnak; keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Lukács 11:9)

Az állhatatos imádság nagyon fotnos. Ezt magyarázza Jézus, amikor a zörgető barátról szóló példázatot mondja.

Az éjszaka közepén vendége érkezik valakinek, a házban azonban nincs kenyér. Szomszédja ajtaján kopog, hogy kenyeret kérjen. A szomszéd ágyban van, s mogorván elutasítja őt. De az ember újra és újra zörget, míg végül is a szomszéd felkel, megnyitja az ajtót, és ad neki kenyeret, hogy végre a zörgetés megszűnjék. — Ilyen kitartóan kell imádkozni, mondja Jézus.

Az imádság állhatatosságot kíván. Nem azért, mert Isten nem nyitna ajtót addig, amíg le nem koptatjuk az ujjunk hegyét a kopogásban. A probléma tulajdonképpen az, hogy a mi szívünk van elzárva Istentől, mi akadályozzuk meg, hogy az ajtó megnyíljék. Tehát nekünk kell szünet nélkül imádkozni, hogy a mi ajtónk végül is nyíljék meg Isten felé. Mi vagyunk azok, akikre a kérés, a keresés és a zörgetés rá van bízva. Ezt Isten elvárja tőlünk. S ha ezt tesszük, megtapasztaljuk, hogy van kenyér az éhes részére.

IMÁDKOZZUNK: Uram, adj kitartást a könyörgésben, adj gyötrő éhséget utánad. Tudom, így megadod számomra a kielégítést. Ámen.

— Szüntelen imádkozzatok! —

Willimon H. William, (Durham, North Carolina)

VASÁRNAP, JANUÁR 13. — Olvassuk: Luk. 11:5-10.