Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 1. — Olvassuk: Ján. 11:17-27.

„Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (Jn.11:25)

Egy hívő embert, aki nem volt lelkész, temetési szolgálatra kértek. Kezébe vette az Új Testamentumot, hogy lássa, Jézus szerint hogyan szóljon a temetésen. Tanulmányozva a Bibliát, arra a meggyőződésre jutott, hogy Jézus sohasem mondott temetési beszédet. Ő a feltámadást, az életet szolgálta, hiszen Őmaga volt mind a kettő. Bármit vittek Hozzá az emberek, bármit adtak át Neki, Jézus azoknak életet adott. Mikor szomorúságát, csalódását, legyőzetését vitte Hozzá valaki, Jézus hozzájuk nyűit a feltámadás erejével, és reménység, élet támadt bennük.

Egy kislány apjától azt kérdezte egy viharos éjszaka utáni napfényes reggelen: „Mit csinált Isten a mült éjjel, a vihar idején?” Aztán saját maga felelt a kérdésre, s azzal Isten szeretetét és gondviselését tökéletesen láttatta. „Tudom, Apa, Isten a regeit készítette.” Az élet nehézségei között mi is tudhatjuk, hogy Urunk nem akarja, hogy halott remények, álmok temetésével foglalkozzunk. Ő a feltámadás Ura. Jézus reggelt készít, amikor űj derű, űj élet, új remény hatol be megzavart, felzaklatott szívünkbe. Csak higgyünk Őbenne, és élünk!

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy képessé engem, hogy feltámadásod erejére úgy tudjak válaszolni, hogy életem egész területére reményt és megújulást hozzon az. Áldalak ezért a lehetőségért. Ámen.

— Jézus az életet szolgálja, nem a halált. —

Neil Strait (Michigan)