Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 2. —Olvassuk: Zsolt.: 90:1-17.

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt. 90:12)

Egyházunk tutaj versenyt rendezett a Nantahala folyó (Észak Carolina) egy bizonyos szakaszán. 15-en vettünk részt benne. Nem volt könnyű feladat először érni a célba. A vízeséseknél kis alkotmányunk sziklától sziklához verődött. Ruhánk átázott a felcsapódó hideg víztől. Sokszor gondoltam rá, mennyivel biztonságosabb lenne a parton, vagy még inkább otthon. Közben egy belső hang rám-rám kiáltott: evezni, evezni. És eveztem vadul. De miért? Mit kapunk érte? Jött a gondolat. Testünk kimerül, a természeti szépségeket észre sem vehetjük. A verseny megnyerése már nem is látszott olyan fontosnak, mint a jelen élvezete.

Aztán mint, kér. tettem fel a kérdést: valóban mi a fontosabb: a cél, a befejezés, vagy az éltút? A 90-ik zsoltár írója az Úrtól kér tanítást, hogy megértse halandó voltát. A bölcs szív egyaránt néz magára az útra és az út végére. Pál ap. fejezi ki ezt nagyon szépen: „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” Csak aki Krisztus életét törekszik élni a földön, az jutott bölcs szívhez. Az tudja, hogy Őbenne a befejezés gyönyörűséges lesz.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, köszönöm az élet ajándékát. Segíts bölcsen élni vele. De segíts arra is, hogy el ne felejtsem, hogy meg is kell halnom, s utána az ítélet. Ámen.

— A hit útja élvezhető már itt a földön is, de odaát lesz igazán gyönyörű. —

Duke Ison (North Carolina)