Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

Szolgálat a megbocsátásban. — A megbocsátással kapcsolatban az U.T.-ban ígéretről, sürgetésről, szolgálatról olvashatunk: 1. „Ha megvalljuk bűneinket, hü és igaz (Jézus), hogy megbocsássa.” Isten nagy irgalmát láthatjuk ez ígéretben. Van-é olyan öröm, mely hasonlítható ahhoz az örömhöz, mint mikor bűneinket megvalljuk az Úrnak, és érezzük a bűnbocsánat békéjét. 2. „Megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.” Volt, hogy fájlaltuk bűnösségünket, akartunk megtérni, és nem nyertük meg lelkünk nyugalmát. Miért? Mert nem bocsátottunk meg igazában. így elzártuk azt a csatornát, melyen át Krisztus bocsánata jött volna hozzánk. 3. A megbocsátásnak egy bizonyos kiterjedését különösen szeretném hangsúlyozni: a szolgálatot, amit nagyon nélkülöz a mai keresztyén. „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért.” „Akinek megbocsátjátok bűneit, megbocsáttatnak azoknak.” Micsoda előjog! Miért hanyagoljuk el ezt az életadó szolgálatot? A hívők egyetemes papságának a része ez. Látok egyéneket, akik komolyan imádkoznak bocsánatért, és maguk is megbocsátok, még sincs igazi békéjük, mert Krisztus bocsánatában nem bizonyosak. Szükségük van egy másik imádkozó testvérre, aki előtt nyíltan vallhatnak, mert érzik a Szeretet, Isten jelenlétét benne. Ekkor a Lélek által vehetjük a tekintélyt, és mondhatjuk: „Krisztus nevében bűneid meg vannak bocsátva.” Krisztus bocsátja meg a bűnöket, de a bűnbocsánat közlésében mi, az Ö szolgái vagyunk. Az eszközök. Avégre, hogy a bocsánatért imádkozó bűnös megerősödjön hitében: Bűneimről nem emlékezik meg többé Isten.

(M.D. Dunnám)