Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 16. — Olvassuk: Luk. 23:39-43.

„Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban." (Lukács 23:42)

A Szentírás feljegyzi, hogy a Krisztussal együtt megfeszített két gonosztevő mit mondott Urunknak a szenvedés és haláltusa kínos óráiban. Az egyik így kiáltott fel: „Szabadítsd meg magadat, és minket is...” A másik csak ennyit mondott: „Emlékezzél meg rólam...”

Szerintem a legfontosabb különbség a két ember között, hogy az egyik csak azt óhajtotta, hogy kiszabaduljon a kínos halálból, míg a másik arra vágyott, hogy bemehessen Isten örökkévaló országába.

Nagyon gyakran az én magatartásom is hasonló az első gonosztevőéhez. Sokszor csak arra kérem Istent, hogy szabadítson ki a nehézségekből, és kevés energiám marad arra, hogy az Ő országába való bejutásért imádkozzak.

A második gonosztevőt az mentette meg, hogy erősen vágyott Isten országába bejutni. Nekünk is az fog üdvösséget hozni, ha nem annyira a problémák megoldásáért imádkozunk, hanem hogy a Krisztus iránti szeretetünk nagyobb legyen, mint a problémáktól való félelmünk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, segíts megértenünk, hogy az üdvösséget nem kaphatjuk meg kétségbeesett alkudozással, hanem hit által ingyen kegyelemből kapják meg azok, akik hálás szívvel el tudják fogadni. Ámen.

— Az a bizonyosság, hogy Krisztus az élet minden nehézségében velünk van, végső fokon győzelmet hoz az Őt szeretők számára. —

Chalker W. Kennety (Lexington, Ohió)