Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Megsebesítetett bűneinkért... és az Ö sebeivel gyógyulánk meg.” (Ézs. 53:5)

A Mindenható szentsége azt parancsolja, hogy a bűnös megérdemelt büntetését megkapja. Minden gonosz gondolat, szó és tett elnyerje ítéletét. Isten nem nézhet a bűnre semmiféle engedménnyel. Ez okból el kellett, hogy hagyja Fiát a kereszten. A mi bűneinkért szenvedő, Jézus nem igényelhetett kivételezést az isteni igazságszolgáltatás alól.

Szegényházba látogatott egy komoly keresztyén nő. Meglepetten vette észre, hogy egy idős néni egy szobanövény mellől kihúzott egy támasztó pálcikát, kettétörte, aztán keresztet alkotva belőle, összekötötte és beszúrta a növény földjébe. Majd letérdelt előtte. A látogató méltatlankodott magában a növény rontása miatt is, de méginkább, hogy a néni emberi kéz csinálta keresztet imádott. De közelebb húzódva ezeket a szavakat hallotta ajkáról: „Elég Istennek, elég az igazságnak és elég értem.” Helyesen érezte át, hogy a mi Urunknak milyen rettenetes árat kellett fizetni bűneinkért. A Kálváriáról ömlő kegyelem nem néz el Isten szentsége felett. Jézus, aki a bűnösök helyébe lépett, a Mindenható ítéletét nem kerülhette el. Ha a bűn büntetést nem kap, a bűnös nem nyerhet bocsánatot. Ma mégis kivételezést igényelhetünk az örök kárhozat alól, mert a mi Urunk, Jézus számára nem volt kivételezés.

IMÁDKOZZUNK: Uram, a kereszten megsebesítve értem, szabad vagyok. Vétkem nem mar. Hála Néked. Légy áldva. Ámen.

— Krisztus átokká lett értem, hogy levegye rólam az átkot. Nancy Jo Rinehart (Waldo, Ohio)

NAGYPÉNTEK, ÁPRILIS 4. — Olvassuk: Ézs. 53:1-7.