Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya helyének hívtak, keresztrefeszítették öt.” (Lukács 23:33)

Lukács, mikor feljegyzezte Jézus megfeszítésének eseményeit, gondosan beszámolt arról, hogy a kereszt közelében ki, hol volt. Jézussal együtt két tolvajt is megfeszítettek, „az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.” „A nép ott állt és nézte.” A katonák odamentek és ecettel kínálták őt. „Ismerősei pedig mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb álva figyelték mindezt.”

A barátai távol állottak. Féltek-e? Szomorúság gyötörte-e őket? A katonák tartották-e távol? A bánat gyengítette-e el őket annyira, hogy nem tudtak ellenállást kifejteni? Belenyugodtak-e Jézus végzetébe? Vagy csalatkoztak Benne, mert nem mentette meg saját magát? Annyi bizonyos, hogy a kereszt nem „hajlék volt a pusztaságban,” amelyben enyhületet nyerhettek a nap forrósága és terhe elől.

Talán üzenet van rejtve számunkra abban, hogy milyen volt az emberek elhelyezkedése a kereszt körül. Olykor az üdvözülés dolgában legvalószínűtlenebbnek hitt emberek, még a bűnözők is közelebb találják magukat Jézushoz, míg azok, akik Öt legjobban ismerik, a távolból nézik csak.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts minket, azokat, akik állítjuk, hogy ismerjük az Úr Jézust. Segíts, hogy naponta megvizsgáljuk, hol állunk Jézushoz való viszonyulásunkban. Ámen.

— Jézus mindenkit vonz magához. —

S.T. Kimbrough, Jr. (Bonn, Németország)

SZOMBAT, ÁPRILIS 5. — Olvassuk: Lukács 23:27-38.