Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet ... sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 8:38-39)

Többen szomorú tanúi voltunk annak, ahogyan egy erős fiatalembert csonttá-bőrré fogyasztott a rettenetes bélrák betegség. Mint magas, kisportolt, jómegjelenésű fiút ismertük, aki aktívan vett részt a sportban, tanulmányait kitűnően végezte, valamint buzgó keresztyén volt. „Hogyan történhetett ez vele?” — kérdezgettük egymástól értelmetlenül.

Haldokolva is kedvesen mosolyogva beszélgetett velünk. Hitéről tett bizonyságot. Mindnyájan — a szomorú orvosi jelentések ellenére — azt reméltük, hogy meggyógyul majd. De a Mindenható mégis elragadta őt oda, ahol nincsen többé könny, szenvedés és betegség.

Rendkívüli volt a temetés. Apja a szertartás után gyönyörű szólóénekben tett bizonyságot. Hangjában nem volt gyász, félelem, vagy fájdalom. A hívő ember boldog reménységének békéje és biztonsága csendült fel ajkán, mint aki tudja, hogy mindazok, akik az Úrban elaludtak, feltámadnak az örök dicsőségre. Te tudsz-e így nézni a halálra?

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, add, hogy a Te szent békességed maradjon velünk akkor, amikor földi életünk végéhez ér, és Hozzád készülődünk. Tudjuk, Urunk, hogy Szent Fiad, az Ür Jézus Krisztus legyőzte a halált. Ámen.

— A feltámadt Krisztusba vetett hit örök biztonságot ad. —

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 24. — Olvassuk: Róma 8:28-39.

C. Adolfo Angles. (Argentina)