Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 21. — Olvassuk: Jn. 14:12-17.

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!” (János 14:15.)

Hegyes-völgyes tájon, több kilométerre az országúttól, egy hegyi ösvényen gyönyörű kis kápolna hívogatja a fáradt vándorokat. A kicsiny kápolnában van minden: kis Úrasztala, szószék, keresztelő medence és négy pad. A kristályüveg ablakokon keresztül pedig beárad a napsugár.

A kápolnához közel, egy tanyán lakik az a két hívő keresztyén, akik a kápolnát azért építették, hogy Hitükről bizonyságot tegyenek. Karcsú fehér tornya az ég felé mutat. A kápolnán belül éjjel és nappal lámpa-fény van az Úrasztala felett, hogy a látogatókat figyelmeztesse, hogy imádkozzanak és elmélkedjenek.

Mikor beléptünk a kápolnába, mélységesen átéreztük ennek a hitből épített helyiségnek az áldásait. Jóllehet, csak nagyon keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy kápolnát építsenek, mindnyájan elhivattunk arra, hogy Isten világosságát visszasugározzuk a világ sötétségében. Az útmenti kápolna meghív minket, akik arra járunk, hogy Istennel keressük a közösséget, és ismerjük meg az ő végtelen szeretetét. De életünk Ura hív arra is, hogy ezt a szeretetet megosszuk embertársainkkal, bárhol is vagyunk, ezzel tisztelvén és dicsőítvén Őt. Az Isten-szeretet engedelmességre vezet.

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg minket, mennyei Atyánk, hogy úgy sugározza a mi életünk a Te szeretetedet, hogy mások is dicsőítsék szent nevedet. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Mindig van valaki, akivel megoszthatjuk az Isten szeretetét. —

Dorothy Enke (Nebraska)