Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 22. —Olvassuk: Zsolt. 37:3-6

„Legyen meg a Te akaratod.” (Máté 6:10)

Valahol hallottam, hogy amikor Toscanini talán ötvenedszer vezényelte Ludwig von Beethoven Kilencedik Szimphoniáját, magában azt mondta: „Úgy gondolom, hogy végre jól csináltam.” Ez a történet az én elképzelésem szerint úgy eshetett, hogy míg Toscanini a pódiumon állt, szemeit az ég felé függesztette, és így szólt: „Úgy csinálom-é, ahogy helyes, Ludwig?” Toscanini, a karmester nem akart több lenni, mint a zeneszerző szolgája.

A keresztyén élet képe hasonlatos ehhez. Akármit csinál a keresztyén ember nappal, vagy éjjel, felnéz a menynyekbe valóságosan vagy képletesen és azt kérdezi: „Helyesen teszem, Uram?”

Megtalálni a helyes utat, azaz Beethoven igazi elképzelését a szimfóniájáról. Toscanini számára nem lehetett másképpen, mint szorgalmasan tanulmányozni a kottát (ha lehetséges az eredeti példányt) és felkutatni azokat az esetleges megjegyzéseket, amik írásban Beethoventől megmaradtak. A keresztyén ember előnyben van a karmesterrel szemben. Isten kinyomtatott kottája, a Biblia mellett mi magával a Szerzővel is tudunk szót váltani. Ahogy imádságban hozzáfordulunk kitalálhatjuk azt is, hogy mi az Ő akarata, miképpen éljük életünket.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, mutasd meg nékünk a Te akaratodat és adjál erőt hozzá, hogy azt végre is hajthassuk. Ámen.

— Az isteni Szerző szolgái vagyunk. —

Donald M. Davis (Georgia)