Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek

is.” (Máté 6:21)

Az esti áhítat órája közeledtével a fiatal lelkipásztornak kétségei támadtak, hogy eljön-e egyáltalán valaki is a templomba, mivel 15 cm-es hó esett azon a téli napon. Mindenesetre úgy határozott, hogy begyűjt a fával fűtött kis templomi kályhába.

Pár perccel az istentisztelet előtt ócska teherautóján egy idős ember hajtott be a templom udvarába. Ó volt az egyetlen, aki eljött.

Közös elmélkedés és bibliaovasás után imával fejeződött be az áhítat.

A lelkész kíváncsiságból megkérdezte az öreg urat, hogy ilyen időben mi késztette arra, hogy eljöjjön a templomba. Az ragyogó arccal mondotta:

„Testvérem ötven évvel ezelőtt itt, ebben a templomban Krisztus megbocsátotta bűneimet, és üdvössége részesévé tett. Társtulajdonos vagyok itt, ebben az egyházban. Óriási, felmérhetetlen értékű befektetésem van itt, s én minden alkalmat megragadok, hogy lássam: hirdettetik-é az evangélium, és befektetésem kamatozik-é mások megtérésében és bűnbocsánatra jutásában. — Nem így sokan közülünk. Oly kevés elkötelezettséget éreznek egyházunk iránt, hogy lassan elvesztik azzal minden kapcsolatukat.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézusom; Te magadat egész teljességedben adtad értem a keresztfán. Add, hogy erőmből, tehetségemből, időmből és vagyonomből mind többet és többet fektessek be Országodba, hogy majd élvezzem annak áldott kamatát. Ámen.

— Keveset érdekel az, amibe keveset fektettünk. — Phillips György (Maceo, Kentucky)

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 13. — Olvassuk: Mt. 6:19-24.