Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS2, —Olvassuk: Józs. 3:3-17.

„És mondának az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket.” (Luk. 17:5)

Mikor az Úr kivezette az Ő népét, Izráelt egyiptomi fogságából, a nép száraz lábbal kelt át a Veres Tengeren. Az Úr kettéválasztotta azt előttük. Mégcsak a lába sem süllyedt a nedves talajba senkinek. Kérdezhetné valaki, miért nem cselekedett ugyanígy az Úr, mikor a Jordán folyóhoz értek, hogy átmenjenek az ígéret földjére. Amott mindenki száraz lábbal kelt át, itt a papoknak a folyóba kell lépni a frigyládával, hogy a vizek gátként megálljának. Míg lábaikat verte a hideg hullám, szívüket meg bizonyára a félelem szorongatta. De aztán biztonságban álltak a száraz mederben, és a nép nem félt áthaladni a folyón a félelmetes látvány közepette.

A két alkalmat feltevésem szerint céltudatosan használta az Úr. Mindnyájan örvendezve tapasztalták már meg a Vörös Tenger kettéválását, a felhő és tüzoszlop vezetését. Majd égi mannával elégítette meg az Úr őket, és vizet fakasztott a kősziklából számukra. Mégis most a Jordánnál Isten tovább próbálja hitüket, hogy erősödjék, növekedjék. A papoknak a Jordán folyó közepén és az apostoloknak is erre volt szükségük. A mi hitünk egyhelyben való állásával sem elégedett az Isten. Szüntelenül úgy igazítja életünk útját, hogy mélyebb és mélyebb hitre jussunk, és a Vele való közösségünk egyre biztosabb talajon nyugodjék.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk köszönjük a próbákat, melyek erősebbé teszik Benned való hitünket. Ámen.

— Hitünk mindig biztonságot talál Istennél. —

Marjorie Zimmerman (Portland, Oregon)