Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 5. — Olvassuk: Zsolt. 139:7-12. „Imé az Isten országa ti bennetek van.” (Luk. 17:21) Konyhámnak egyik sarkában van egy kis asztalkám, melyen Bibliámat, áhítatos könyvemet és lelki életem naplóját tartom. Minden reggel, amint áhítatomat vé­gezem, lakásomnak ezt a kis sarkát s életemnek ezt a kis idejét Istennek szentelem. Ez a hely személyes szentélyemmé vált s az időpont is megszenteltté. Gyakran, amikor az életgondok rám nehezedtek, er­re az én kis házi templomomra szoktam gondolni és ara vágyom, bárcsak otthon lehetnék most, hogy lé­lekben megcsendesedjem, lelki táplálékot nyerjek, s erőm megújuljon, Istenre hagyatkozva s magamat az Ő akaratának és uralmának alárendelve. így történt ez egyik nap is a munkahelyemen, amikor egy szinte lehetetlennek látszó feladattal birkóztam. Eszembeju­tott konyhámnak az az áldott kis sarka, s arra gon­doltam hagy vágyakozással: bárcsak bemehetnék most oda, hogy szívem Isten előtt kitárjam, s áldott jelenlétét kérjem. Csak akkor döbbentem rá: nem kell addig várni, míg hazaérek, hiszen Isten jelenléte mindenütt a mi­énk. Az Ő országa nem itt vagy nem amott van, ha­nem mibennünk: szívekben s életekben, melyek ráha­gyatkoznak, Őt uruknak vallják és Néki engedelmes­kednek. IMÁDKOZZUNK: Isten, jó Atyánk, segíts, hogy je­lenléted tudata állandóan gyarapodjék életünkben, s hogy ezért a megsegítő kegyelmedért alázatosan hálát is adjunk Neked. Úgy könyörgünk Hozzád, ahogyan Jézus is tanította tanítványait imádkozni: ,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.” — Lelki megújulásunkra bármely hely alkalmas. — Wilkins P. Lois (South Williamsport, Pa.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom