Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 6. — Olvassuk: János 13:34-38.

„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. ” (Ján. 13:35)

Egyszer nagyon késő éjszaka érkeztünk Észak-Kínában egy erős kőfallal körülvett város kapujához. A kapu már be volt zárva. Igazolványainkat benyújtottuk a figyelő nyíláson az őrségnek. A kapu megnyílt és mi bemehettünk.

Egyszer majd te is, meg én is az örökélet kapuja előtt fogunk állani. Mi biztosítja majd akkor nekünk a bemenetelt? Az, hogy ismerjük a Bibliát? Vagy, hogy meg vagyunk keresztelkedve? Vagy, hogy milyen sokat dolgoztunk az egyházunkért? Vajon a lelkész, vagy a gondnokunk ajánló levele segit majd rajtunk? Vagy, az adományaink nagysága? Vagy, hogy mi milyen pompás keresztyén életet éltünk?

Jézus adja meg rá az igazi feleletet, erre valóban felépíthetjük reménységeinket, ő azt mondja: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János. 13:36)

Hogy ütjük meg a mértéket, mint emberek és mint egyház? Szeretünk-e minden embert nemzetiségre, felekezeti különbségre, foglalkozásra és származására való tekintet nélkül?

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk az áldott Úr Jézusban! Segíts, hogy a mai naptól fogva mindenkit egyformán tudjak szeretni. Add, hogy mindenkiben Tégedet szeresselek, hiszen Te mindenkiért adtad a Te egyetlen Fiadat. Az ő érdeméért halgass meg kérlek, Ámen.

— Hadd lássa meg ma mindenki életemből, hogy a Te tanítványod vagyok, azért, mert mindenkit nagyon szeretek. — Mader K. Leo (Wisconsin)