Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 4. — Olvassuk: Ef. 1:16-23.

„Jézus nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr.” (Fii. 2:10-11)

Egy vasárnap reggel, templomba-menet utam egy tábla napraforgó ültetvény mellett haladt el. A tábla utam nyugati oldalán feküdt, s több holdnyi területet ölelt föl. Ezer-meg-ezer szép sárga napraforgó volt ott teljes virágzásban. Keleten a nap már szépen fölkelt, s minden napraforgó a nap felé fordult és meghajtotta fejét, mintha azt imádná.

„Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon!”

— mondja az Ige. Hihetetlennek hangzó jövendölés és ígéret! Hiszen a világ tömegei inkább elfordulnak Isten világosságától. Azt gondolják, hogy Őt imádni és szolgálni valami természetellenes magatartás.

A napraforgó azonban nagyon is természetesen — a beléteremtett természete szerint — az élet forrása felé fordul, s követi a világosságot, amerre csak az halad.

Isten ígérete szerint eljön az idő, amikor a világ is rájön arra, hogy az élet forrása felé való fordulás a hit egyetlen természetes magatartása. S akkor beteljesül a prófécia és az ígéret: Jézus nevére — valóban — minden térd meghajol, s minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, engedd megértenünk, hogy a vallás nem idegen az emberi lélek számára, hanem veleszületett. Hadd cselekedjük azt, aminek cselekvésére születtünk. Hadd imádjunk Téged, szolgáljunk Néked, és szeressünk Téged, amint Krisztus világossága vezet bennünket. Ámen.

Campbell J. Róbert (Fayette, Ohio)