Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 3. — Olvassuk: Máté 5:13-16.

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)

János fiúnknak születésétől fogva súlyos szívbaja volt, amin operációval sem lehetett segíteni. így nagyon mérsékelt módon tudott normális életet élni, de Isten kárpótolta őt olyan formán, hogy zenei tehetséggel áldotta meg.

János gyakran zongorázott esti istentiszteleteinken és mindig igen sok érzéssel. Egy este különösképpen szépen játszott, és az Úri Imádsággal fejezte be. Egy szem sem maradt szárazon!

Mindenki tudta, hogy János nagyon beteg, és nem sokáig fog élni. Az istentisztelet után egy barátunk odajött hozzánk, és azt mondta, hogy elvállalja a vasárnapi iskola tanítását. ,,Ha János beteg létére tud másoknak szolgálni, mennyivel inkább tudok én egészséges létemre!” — mondta. Egy másik barátunk azon az estén ajánlotta fel életét az Úrnak.

János már régen átment az örökkévalóságba, de élete mindazokra nagy hatással volt, akik ismerték őt.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, köszönjük a sok hívő ember bizonyságtevő életét. Segíts emlékeznünk arra, hogy fogyatékosságaink ellenére is szolgálhatunk Tégedet. Ámen.

— Mindnyájunknak van valami fogyatékossága, a kérdés csak az, hogy ennek ellenére hogyan sáfárkodunk életünkkel. —

Atchison Dean (Bessemer, Alabama)