Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1977-03-01 / 2. szám
“Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek idvességére ...” (Róma 1:16). Missziói utam a Fülöp Szigetek dzsungelján keresztül vezetett. Szokás szerint egy bennszülöttet szerződtettem le, hogy kalauzoljon bennünket. Amikor a második este reánkköszöntött, letáboroztunk, majd megfőztük szerény vacsoránkat. Noha nagyon ki voltunk merülve, evés előtt mégis meghajtottuk fejünket és imádságban adtunk hálát. Szerecsen barátunk egyre csak csóválta a fejét: “Bakit? Bakit?” Azaz "Mire jó,az? Mire jó az”? Noha nem voltam beszélgetési hangulatban éppen akkor, azért mégis leültem mellé, és töredezett nyelvtudásommal megmagyaráztam neki, hogy én az Úr Jézusnak a megváltott gyermeke vagyok, — és számomra az a legnagyobb öröm, amikor Ővéle beszélgethetek az imádság szárnyain. Azután odafordultam a kihűlt ételhez. Huszonkét esztendővel később újra arra jártam, azon a szigeten. Amikor a helybeli tanító meghallotta a nevemet, felkeresett, és boldog örömmel újságolta, hogy ó volt az a szerecs en, akinek én bizonyságot tettem az Úr Jézusról. Még azon a nyáron átadta a szívét Jézusnak, megtapasztalta bűneinek bocsánatát, és azóta jómaga is hirdeti Isten drága Igéjét. Mekkora is az Istennek hatalma! IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, adj erőt, hogy úton-utfélen én is tanúbizonyságot tegyek a Te üdvösségedről, Jézusért. Ámen. — Jézus tanújának lenni mily drága kiváltság! — Spottswood Károly, (Florida) CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 17 Olvassuk: Római Levél 1:1-16
