Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Máté 7:1-2).

Kíváncsian figyeltem, amint egy kis gyerek nagy igyekezettel próbált a magas drótkerítésen átmászni — a nagyobbik bátyja után. Persze nem ment olyan egyszerűen a dolog! A kis apró emberke mászott volna bizony, de pöttömke létére megcsúszott és leesett. Még az volt a jó, hogy a puha gyöpre esett, máskülö.ntben talán még a nyakát is kitörte volna.

Édesanyja látta a házból, amint leesett. “Ugye megmondtam, hogy majd lecsúszol! Ebadta kölyke, nem használ a jó szó neki!" Azzal elővette a sodrófát — és kiutalványozott egy kis fegyelmet.

“Nem megmondtam! Most csak vess magadra!"

Mennyire hajlamosak is vagyunk mi arra, hogy ha valaki rossz fát tesz a tűzre, akkor utána jól rápiritunk az imposztorra.

Isten azonban nem így bánik velünk. A fenti példázatban az aggódó apa is jól beolvashatott volna a tékozló fiúnak. “Hát nem megmondtam? Úgy kellett, miért nem hallgattál rám!”

De nem ilyen válasszal fogadta. A rápirítás helyett meleg ölelő karokkal vette vissza az otthonba.

Isten nem hányja fel a múltbeli hibáinkat, ő megbocsát. És elfelejt . . . Jézus érdeméért . . .

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenünk. Te nem bántál velünk a mi bűneink sokasága szerint, hanem amint a kelet messze van a nyugattól, olyan messzire távoztattad tőlünk bűneinket. Amen.

— Isten kegyelemmel mér, és szeretettel felejt —

Sutton Linda. Ausztrália

SZERDA, MÁRCIUS 16

Olvassuk: Lukács 15:11-24.