Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.’’ (Zsolt 127:1)

Hallom, hogy az ácsok után már hamarosan a festők is befejezik a munkát és nem sokára beköltözhettek az új otthonba, — mondta barátjának a fiatal ember. — A másik egy kicsit elgondolkozott, aztán csendesen válaszolt: csak a ház j lesz új, — az otthon remélem ugyanaz marad. — Fiatal emberről volt szó, — de bölcsessége öregekét felülmúlta. Válasza lényegében azt mondta ugyanis, hogy az otthon több, mint a ház. Több mint a kő, a tégla, a malter, a cement, a gerendák és benne a szögek. A házat a benne lakó emberek tehetik otthonná, akiket szeretet fűz egymáshoz. — Végső fokon a házat Isten teszi igazán otthonná. A házastársak közti olyan szeretet, mint ami Krisztust és az egyházat köti egymáshoz. A szülők és gyermekek közti kapcsolat sokkal több, mint biológiai kötelék és jogi keret: egy életre szóló, szeretetből nőtt közösség. — Vagyonnál, háznál, földnél, pénznél és minden kincsnél drágább örökség a gyermekek számára az az otthon, amit az Istenben való szeretet tesz azzá.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük neked, hogy van hajlékunk. De mindennél hálásabbak vagyunk azért, hogy hajlékunkat szereteted otthonná építette. Könyörgünk. didi meg, hogy a családi otthont ne csak megtartani tudjuk, hanem gyermekeinkek is legyen drága öröksége. Ámen.

— A legnagyobb vesztes az, aki a szeretetet veszti el. —

Davis Doris (Missouri)

PÉNTEK, JANUÁR 14

Olvassuk: Zsolt 127.