Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert Ő mondta: jobb adni, mint venni." (Csel 20:35)

Egyik kislányunk cukorbeteg volt. Nagyon szigorú diétán nőtt fel Néha kaphatott csak süteményt. Ilyenkor is megkértem. felezze meg velem azt a keveset is. Boldogan adta felét oda mindig. Jó tanulmány volt ez számomra abban, hogyan osszuk meg javainkat.

Megosztani azt, amink van. nagyon fontos a keresztyén életünkben. De könnyű olyasmiket adni a rászorulóknak, ami nem hiányzik nagyon nekünk, ha oda adjuk.

Ha azonban a sz.'egény asszony fillérjére gondolunk, megértjük adománya nagyságát, hiszen minden pénzét odaadta és a kis fillér is nagyon hiányozhatott neki. A szeretet, amivel azt adta. még nagyobb tetténél.

Ha jókedvűen adjuk oda azt. ami hiányzik majd. az igaz keresztyén adomány.

IMÁDKOZZUNK: Köszöniük Urunk, hogy igédben megtanítasz arra. hogy mi a Neked tetsző adománv. és hágván osszuk meg iavainkat. amiket ránk biztdl. Szent Fiad az Úr Jézus Krisztus pedig megtanított minket erre az imádságra: "Mi Atvánk ki vagy a menyekben. . . ." Ámen.

— A jókedvű adakozót szereti az Isten. —

Peik Adry (Brownton. Minnesota)

KEDD. JANUÁR 11

Olvassuk: Cselekedetek 20:17-35