Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Ezért gyönyörködöm a Krisztusén az erőtlenségekben . . . mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10)

Kedveskedni akartunk fiamnak és azt Ígértük neki, hogy születésnapjára meghívhatja barátait. Az a gondolata támadt, hogy tartsuk a születésnapot a görkorcsolya pályán, oda hívja meg barátait. Ő nem tudott ugyan görkorcsolyázni, de nem bántuk. Amikor eljött a születésnap, ó is felcsatolta a górkor - csolyát és indult a pályán barátai után. Persze egyre-másra bukdácsolt. Sok próbálkozás után meg tudott végre állni a lábán, — majd óvatosan elindult. — Elnéztem őt és elgondolkodtam rajta. Félünk a kudarctól és bukástól? Ha igen. soha nincs alkalom a növekedésre. Minél magyobb a gyengeségünk és elesettségünk, annál inkább rá vagyunk utalva Istenre. És minél inkább Istenre tudjuk bízni magunkat, annál nagyobb mértékben tapasztaljuk meg segítségét.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, — előtted nem titkolhatjuk, hogy gyengeségből, hiúságból félünk a kudarctól, bukástól. Könyörgünk, áldj meg benünket, hogy gyengeségünkben egészen rád tudjuk bízni magunkat és minden fogyatkozásunk ellenére növekedjünk a Krisztusban, aki a mi igazi segítségünk. Ámen.

— Ha Krisztusért vállaljuk a kudarc kockázatát. Isten sikerrel a jándékoz meg. —

SZERDA, JANUÁR 12

Olvassuk: Lukács 9:23-27

Martin Joan (New York)