Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

I "Az Úr az, aki előtted megy, Ő lesz veled el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj." (V Mózes 31:8)

Áruházban, a tolongó tömegben, a kezem után nyúlt, kisfiam, mondván: “Nem akarlak elveszíteni!” A kezem érintése megnyugtatta. Eszembe jutottak azok az idők, amikor én Istenhez kiáltottam és megnyugvást, erőt merítettem jelenléte bizonyosságából.

Bátorításra volt szüksége Mózesnek is, amikor az Isten súlyos felelóségteljes küldetést bízott rá. Remegve állt az égó csipkebokor előtt. Hogyan tudna ő, Mózes, a hatalmas Faraó elé állni, és követelni, hogy bocsássa el népét.

Isten nem könnyű utat választott Mózes számára. De Mózes megértette Isten Ígéretét: “Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.” Feledd el, hogy dadogsz, feledd el, hogy nem bízol magadban sem, "Én az Úr veled vagyok!”

Mózes Isten akarata szerint cselekedett. Bízott Isten szeretetében és állhatatosságában. Öreg korában is bátran tett népének bizonyságot: “Az Úr, aki előtted megy!”

Fiam kezének érintésé Isten szeretetének szilárdságát erósitette meg bennem.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei, Édesatyánk, erősíts meg minket jelenléted tudatával. Segíts úgy szeretnünk egymást, ahogy minket drága, szent Fiad szeretett. Ámen.

— Isten soha el nem hagy. —

Higham Margaret (Winnipeg, Manitoba)

'HÉTFŐ, JANUÁR 10

Olvassuk: II. Mózes 3:1-17