Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Efézus 4:25-32.

“Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen.” (Zsolt. 39:2)

A zsoltáros szavai élő erőkké váltak bennem, amikor kivezényeltek Neuerburgba, Németországba. Egy nép faji problémájával találtam szembe magamat, ami oly elterjedt a mai világban. Egy német polgár egész váratlanul kezét arcomba dörzsölte, aminek következtében felforrt bennem a katona vér és a keresztyen meggyőződésem elvesztette jelentőségét egy pillanatra.

Azon vettem magam észre, hogy ott állok revolverrel a kezemben és kész vagyok lőni az emberre. De mielőtt azt megtettem volna, megkérdeztem, hogy ‘miért tette azt?’ Erre azt felelte, hogy valaki azt mondta neki, hogy a fekete ember színét le lehet dörzsölni. Erre visszatettem pisztolyomat a tartóba, kezet fogtam vele és azt mondtam: A bőröm színét ugyan nem lehet letörölni, de azért mi is testvérek vagyunk a Jézus Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, segíts, hogy mikor hirtelenkedve cselekednénk, mindig megálljunk, hogy megkérdezzük miért? Mert bizonyos, hogy tőled jön erő a türelemre, a megértésre és szeretetre. Ámen.

— Használjuk életünket Isten dicsőségére. —

Rucker I. L. (Georgia)

SZOMBAT, FEBRUÁR 28.

— 61