Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 6:1-4.

“Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.” (Máté 6:1)

Gyermekeinknek nincs könnyű dolguk, mert parókián kell élniük. Sokan a gyülekezetben, de magában a községben is, sőt barátaik között is elvárják, hogy “jók legyenek.”

A közelmúltban gyülekezetünkben volt egy laikus bizonyságtétel. Ezután a szombat esti összejövetel után valami bántotta a tizenhét éves fiamat és megkért arra, hogy menjek ki vele az Ur asztalához és ott együtt imádkozzunk. Meg is tettük és együtt, térdelve imádkoztunk. Egyszerre áthajolt hozzám és megölelt és ragyogó arccal felkiáltott: “Nem kell törődjek többet azzal, hogy papfiú vagyok! Az egyetlen ami fontos az, hogy minden nap úgy éljek, mint aki Krisztushoz tartozik, mint egy keresztyén!”

Meghatódottan hallgattam, ezt a gyönyörű felismerést! Oly gyakran foglyai vagyunk annak, amit hivatásunkból eredően várnak el tőlünk az emberek és ez belső törést okoz. Tulajdonképpen amire valóban szükségünk van az az, hogy minden nap úgy éljünk, mint keresztyének. Életünk legyen Jézus Krisztus dicsőítésére.

IMÁDKOZZUNK: “Urunk, Isteniünk, segíts abban, hogy minden nap szemeinket Tereád vessük. Taníts meg arra is, hogy úgy éljünk, ahogy azt Jézus elvárja tölünk és azon ne aggódjunk, hogy mit várnak él tölünk az emberek. Ámen.

— Krisztusban vagyunk igazán szabadok. —

Patti son Deloris (Indiana)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 29.

62 —