Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 18:23-35.

“Az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon és adja az ö életét váltságul sokakért.” (Máté 20:28)

Minden okom megvolt arra, hogy a nyomasztó érzés felülkerekedjék bennem. A nehéz felhőkből ömlött az eső, s az utolsó őszi levelek hulltak a földre. Pénz nem volt, az üzlet rosszul ment s a gazdasági és politikai szakértők még sötétebb jövőt jósoltak.

A reménytelenségben és levertségben valami vigasztalást keresve hirtelen ez a nagyon régen hallott néhány szó jutott eszembe: “Ha túlságosan sokat gondolunk önmagunkra és problémáinkra, a kiutat sohasem találjuk meg.”

Gondolataim azonnal Krisztusnál voltak, aki sohasem foglalkozót tépelődve a saját szükségleteivel és problémáival, hanem mindig másokért szolgált, ő azért jött, hogy szolgáljon és életét adja másokért.

Megborzongtam attól, mennyi hiábavaló időpazarlás volt önsajnálkozásom és levert hangulatomban való vájkálásom. Jézus elfeledkezett önmagáról a másokért való szolgálatban, sőt életét adta. S bizonyossá vált bennem, hogy Ő nemcsak Megváltó, hanem példakép is számunkra. Ha öt követjük, úgy kell viselkednünk, ahogy ö.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy képessé engem arra, hogy amíg másoknak szolgálok, feledkezzem el önmay gamról. Ámen.

— A boldogság ajtaja megnyílik számunkra, ha önzetlenül szolgálunk másoknak. —

Southwick Borbála (Missouri)

KEDD, FEBRUÁR 24.

— 57 —