Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Korinthus 9:19-27.

“A nemes harcot megkarcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (II. Timótheus 4:7)

Sokszor hasonlítjuk az életet harchoz és versenypályán való futáshoz. A jutalom az élet harcában a biztonságérzés, ismeretben való gazdagodás, igazság, gazdasági függetlenség, társadalmi szabadság és így tovább. Mindezekben az a célunk, hogy a kitűzött eszmét megvalósítsuk. Krisztus követőjének legmagasabb célja az örökélet.

A célszalag szétszakítása előtt azonban keményen meg kell dolgozni. Aki nem fut, nem éri el a célt és nem kapja meg a győzelmi díjat. Ha nem teszünk semmi erőfeszítést, akkor nem is győzünk. Pál a saját életében tett erről bizonyságot. Harcolt és győzött, futott és elnyerte a jutalmat, hitét megkoronázta Isten.

Ugyanígy tesz velünk is Isten. Ezért ne fáradjunk meg, ne kedvetlenedjünk el, hanem újuljunk meg Lélek szerint. Az imádság megújítja hitünket, eleveníti bátorságunkat, növeli kitartásunkat. Az igazság koronáját megadja nekünk az Ür, az igaz bíró.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, arra van szükségünk, hogy bátorsággal és hittel kövessünk téged az élet ösvényein. Erősíts meg bennünket a te jelenléteddel úgy, hogy győztesek legyünk az élet naponkénti harcaiban. Nem magunkban, hanem csak a te erődben és szeretetedben bízunk. Ámen.

— Az Istennel való állandó közösség állandó győzelmet jelent. —

Alvacy Barbosa Martins (Brazília)

SZERDA, FEBRUÁR 25.

58 —