Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 4:1-13.

.. csak emberi kísértés, ami rajtatok esett; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni mint elszenvedhetitek; sőt, a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (I. Kor. 10:13)

Nincs olyan kísértés, mely képes lenne legyőzni, ha mi magunk nem engedelmeskedünk annak. Olyan kísértés sincs, melyet valaki más már meg ne tapasztalt volna. Nem vagyunk egyedül. Kísértésünk sem egyedülálló. Nem is legyőzhetetlen. Isten megígérte, hogy az 0 kegyelme mindenre elégséges. Arra is, hogy kísértéseinken győzelmesen keresztülvezessen.

Isten valami csodálatos “ellenállást” épített belénk, csak éppen használnunk is kellene. Pál aposol mai Igénkben arról a “vész-szelepről” szól amelyet használnunk kell. Az imádság az a csodálatos eszköz. Az imádság az a különleges lelki erőforrás, melyet ha használunk, a kísértésekben feltétlen megtart. A testvéri közösség a másik olyan eszköz, mely biztos segítségünk. Csak élnünk kell ezekkel és használnunk a lehetőségeket.

IMÁDKOZZUNK: Olyan lelkiséget kérünk Urunk, mely mindig kész elfogadni (ízt a védelmet, mit Te ajánlasz és adsz is a Benned hívőnek a hűn kísértései és támadásai idején. Az Ür Jézus nevében, az ő megtartó erejében bízva jövünk ma is Hozzád. Ámen.

— Ha nem is kerülhetem mindig ki a kísértéseket, de Isten segítségével győzedelmeskedhetem rajtuk. —

Joiner Don (Greenwood, South Carolina)

SZOMBAT, FEBRUAR 7.

— 40 —