Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Sámuel 22:26-34.

“Isten az én erős kőváram, útamat biztonságba vezérli.” ([II. Sámuel)

Az utat javították, s mint ilyenkor szokás egy egész útszakaszt lezártak felénk. A környék lakosságának új utat kellett keresni, ha a városba vásárolni, vagy vasárnap a templomba akartak menni. A közúti forgalmat útjelző táblákkal terelték a mellékutakra. Persze a sok kacskaringós kitérőn azok akik nem ismerték a vidéket gyakorta el is tévedtek.

Az életben is sokszor találjuk magunkat ilyen útzáró barrikádokkal szemben. Egy-egy súlyos betegség, családi kellemetlenség, gyász, munka elvesztése, s más különféle problémák, mint megannyi útakadály áll elébünk és leterel az útról. Más lehetőségeket kell választanunk, keresnünk, hogy valamiképp eljussunk célunkhoz. Néha meg egyenesen úgy látszik, hogy nincs is más út. Es mégis van! Ha az Űrhoz fordulnk tanácsért, eligazításért, ö mindig megmutatja az új irányt, a még járható utat. Az Ür az egyedül biztos vezetőnk, nemcsak az örök élet felé, de a mindennapi életünkben is.

IMÁDKOZZUNK: Ür Jézus Krisztus. Midőn életünkben kitérőkkel, torlaszokkal találjuk szembe mcugunkat, kérjük, hogy Te mutasd meg az igazi helyes irányt, merre forduljunk, hogy el ne tévedjünk. Egyetlen célunk a Te követésed. Irányíts azért, hogy a “Menny felé” haladjunk már ebben az életben. Ámen,

— Ha egy út lezáratott, Isten megmutatja a másikat. —

Harder P. Charles (Hackettstown, New Jersey)

PÉNTEK, FEBRUÁR 6.

— 39 —