Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 56. Zsoltár.

“A hit a reménylett dolgok valósága és a láthatatlan dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Mifelénk hétfő a nagymosás napja. De a mai nap egyáltalán nem mutatkozott erre alkalmasnak. Egyre sötétebb, esőterhes felhők gyülekeztek. Mivel falunkban még alig akadt szárítógép, a háziasszonyok az udvarra terítették ki a kimosott ruhát száradni. Én is hozzáfogtam azért a nagymosáshoz. Mikor az első kosár ruhámat kivittem, a szomszédasszony ruhái már a kötélen lógtak.

“Félek, hogy esni fog!” — mondtam reménytelenül.

“Én pedig remélem, hogy nem lesz eső”. — válaszolta bizalommal. Igaza volt! A félelmet le kell, hogy győzze a reménység. Még az ily kicsiny, hétköznapi dolgainkban is, mint a ruhaszárítás kérdése.

Egész életünket az aggódás és a félelem terheli meg. Félünk a mától és félünk a holnaptól. Pedig “az Úr nem a félelemnek lelkét adta belénk.” “Mikor félnem kellene, én bízom tebenned” — mondja a Zsoltár. Ha kicsiny dolgokban legyőzzük a félelmet, hitünk is megerősödik és az élet nagy, ijesztő eseményeiben, az Ürtól nyert hit által sokkal könnyebben diadalmaskodunk.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy Veled legyőzhetjük az élet ijesztő kísértéseit, félelmetes árnyait. Köszönjük, hogy hit által oly bizonyosságok részesei lehetünk, mely még a legfélelmetesebben, a halálon, is átsegít. Az örök élet valósággá lett számunkra, mert hitünk fejedelme, Jézus, legyőzte a halált. Amen.

— Az Urban vetett hit reménységre jogosít fel. —

Sears S. Alice (Orilia, Ont.)

KEDD, FEBRUÁR 3.

— 36 —