Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Jakab 2:18-26. “Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgató megcsalván magatokat.” (Jakab 1:22) A vasárnapi iskolában ez volt a beszélgetés témája “Isten szeretete — és a mi szeretetünk.” Mindenki k fejezte, milyen csodálatos is megtapasztalni Isten szí retetét. Aztán az egyik növendék javasolta, hogy es a megtapasztalt isteni szeretetet tovább kell adniok betegeknek, magánosoknak, otthonukba bezártaknak, szellemi fogyatékosoknak, szgényeknek valamilyen fői mában. Többen azonban azonnal negatív magatartás tanúsítottak az ilyen egyházon kívüli tevékenysége illetően. Ügy érzem nagyon sok egyháznál ugyanaz a prot léma. Nagyszerű lelki kényelemben érezzük magunka abban, hogy beszélhetünk Isten szeretetéről, de vona kodók vagyunk, hogy ezért a szeretetért kezdjünk i valami akciót. Pedig mi jó van abban, ha csak be szélünk a szeretetről és nem gyakoroljuk azt? Isten nem akarja, hogy önelégült keresztyének le gyünk. A legszomorúbb és legveszedelmesebb öncsalá az olyan templombaj árás, ige-hallgatás, ige-ismeret amelynek nincsenek gyümölcsei. Isten új szívet adót nekünk, amikor Krisztust befogadtuk. A nekünk adotj hitért buzgók legyünk és szeressük azt, aki nem szere tetre méltó, fogadjuk el azt, akit mások nem fogad nak el. Mutassunk mindenki felé, akivel találkozunl szeretetet és szíves fogadtatást. Krisztus egész életé ezeknek az alapelveknek tanításában és gyakorlásábai élte. Tegyünk így mi is! IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts minket, hogi mutassuk azt a szeretetet mások felé, amit Tőled kaptunk, hogy hitünk így igazinak találtassák. A Jéztu Krisztus nevében kérünk. Amen. — Szeretetünkről ismernek meg bennünket, hogj keresztyének vagyunk. — YTJ-Fong Chong (Columbia, South Carolina) — 18 — PÉNTEK, JANUÁR 16.
