Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUAR 17.

Olvassuk: II. Péter 1 :l-7.

“Istennek valamennyi Ígérete Őbenne Jézusban lett igenné és ámenné.” (II. Kor. 1:20)

Kicsi és szőke volt a lányka. Észre sem vettem, míg fel nem kelt a várószoba padlójáról és fel nem vette játék-babáját és el nem indult felém. Majd előttem megállt, szemembe nézett és a doktor ajtajára mutatva ezt mondta: “Mami ott bent van, de visszajön hamar.” Aztán egy ragyogó mosollyal az arcán folytatta: “Mami megígérte és mami mindig megtartja, amit igér.”

Elégedetten ment vissza a sarokba, leült és a babájával kezdett újra játszani. Mikor más betegek jöttek a váróba, megvárta, míg leültek, aztán szégyenlősen a közelükbe ment és megismételte amit nekem mondott. Nemsokára kinyílt a rendelő ajtaja. A kicsi vágyóan rohant az anyjához, majd az összes várakozóhoz fordulva megszólalt: “Mami visszajött. Megigérte és mami mindig megtartja, amit igér.”

Ahogy néztem a két távozót jólesően éreztem, hogy benső nyugalom és öröm öntött el. Arra gondoltam, hogy nekem is van egy Ígéretét mindig megtartó Valakim: az Isten. Szívemre vettem újra, hogy ö velem van és velem lesz mindig. Azt is elgondoltam azonban, hogy meglehet e testben mondott “igeneink”, igéretéteink legjobb szándékaink mellett is, teljesítés nélkül maradnak. De egy a fontos, hogy amit Krisztusunkról hirdetünk szavunkkal, vagy tettünkkel, abban hazugoknak ne találtassunk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts engem, hogy a Te akaratodat keressem. Taníts, hogy megismerjem utcádat. Vezess úgy, hogy ígéreteidre mindig erősen támaszkodjam. Ámen.

— Isten meghallgat és megtartja ígéretét. —

Maxine Dowd Jensen (Mountain Home, Arkansas'

— 19 —