Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 10:25-37.

“A hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában”. (Jakab 2:17)

Valahányszor új napra virradunk, gondolkozzunk így: Isten azért adta e napot, azért tartotta meg életemet erre a napra, hogy megmutassam iránta való hűségemet és szeretetemet. De mit is csinálhatok? Tegyek alapítványt egy szeretet-intézménynek, vagy iskolának? Fizessem ki az egyház adósságát, vagy annak egy részét? Segítsek felszerelni egy missziói állomást valahol Afrikában, vagy Ázsiában? Lehet, hogy ezt nem tudjuk megtenni, de adhatunk valamit magunkból az Urnák.

Adhatunk valamit a szívünkből: simogató kedvességet, részvéttelj es megértést azoknak, akik ma éppen ezt várják. Adhatjuk elménket, hogy új eszmékre bátorítson minket, s hogy dicsérje azokat másokban. Vehetünk szilárd álláspontot jó és bölcs ideálokért, alapelvekért, vagy közösségünkben egy-egy új létesítményért, amelyek senkit sem sértenek. Tartsuk szem előtt állandóan a sok lehető jót és cselekedjünk.

És tehetjük a legnagyobb jót: A Lélek által imádkozhatunk másokért. Mondhatunk nekik bátorító és lelkesítő szót. így Isten földi ügynökeivé válhatunk a hit, a békesség, a minden jó területén az által, amit teszünk. A hit, ha cselekedetekkel nem bizonyítja meg magát, csak üres beszéd.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket úgy szeretni Téged, hogy akarjunk is szolgálni szívünk, lelkünk, elmén, erőnk minden Tőled kapott ajándékával. A Krisztusért kérünk. Ámen.

— A legigazabb ajándék, ha valamit magunkból adtunk. —

Ernest Wall (Lexington, Virginia) — 17 —

CSÜTÖRTÖK, JANUAR 15.