Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk Ó.”

(Zsoltár 33:20)

Kandallónk, mely szobánkat díszíti karácsonykor is, nem valódi, hanem keménypapírból készült, amelyre téglákat festettünk. Belül, a piros villanykörte körül forgó bádogkorong azt a csalfa benyomást kelti, hogy a lángok valódiak. Igen tetszetős és a kandalló a szoba központi része. Az emberek akik a hidegből jönnek be a szobába, ösztönösen közelebb húzódnak hozzá, és melegítik kezeiket előtte. A kandalló azonban csak illúzió.

Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy életünket papirosból készült kandallók köré építsük: pénz, hattalom, társadalmi állás. Milyen szemetgyönyörködtetők! Milyen jóleső érzést adnak! De amikor a gond sötét éjszakája megdermeszt bennünket és kétségbeesetten kinyújtjuk kezeinket feléjük, akkor derül ki, hogy ezek csak illúziók, melyek nem adnak fényt, meleget és vigasztalást.

IMÁDKOZZUNK: Szent Lélek Isten, taníts meg bennünket, hogy ennek a világinak a dolgait tisztán láthassuk, hogy életünket azokra a dolgokra összpontosíthassuk, amelyek megmaradnak és igazak. Segíts bennünket, hogy szeressük Istent, hogy törvényeit élhessük és hozzá fordulhassunk segítségért, amelyet megígért. Ámen.

— A békés eredményes élet az, ahol Isten elsőnek jön számításba. —

SZOMBAT, JANUÁR 4

Olvassuk: Zsoltárok: 33:13-22

Burns Ruth (New Orleans, Louisiana)

— 7 —