Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Folyóvizeket tesz vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népeknek gonoszsága miatt.” (Zsoltár 107:33-34)

A legutóbbi évekig alig figyeltünk arra, hogy tiszta folyóink megfertőzése bűn. Nem is gondoltunk arra, hogy vétek letarolni erdeinket. Azt mondtuk, hogy Isten uralmat adott nekünk a föld felett, hogy “míveljük és őrizzük azt.”

így aztán folytattuk a természet kapzsi kizsákmányolását. Arra ébredtünk hirtelen, hogy elpusztítottuk a természet szépségeit: kőrengetegek, autóroncstemetők, kátrány és olaj foltok, olyanok, mint sebforradások a zöldülő föld ábrázatán és pusztulással fenyegetik már a tengereket is.

Tiltakozó hangokat hallunk amelyek azt mondják, hogy az emberiség is megszűnik majd egyszer létezni. Mi is besorolódunk azoknak az állatfajtáknak a számába akik kipusztultak.

Még van remény arra, hogy bűneink megbocsáttassanak. Ha közreműködünk minden dolgoknak Teremtőjével, és tisztelettel gondját viseljük a földnek, a természeti dolgoknak és az állatoknak, akkor igazán valósággá lesz az, hogy Isten megáld bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Urunk! bocsásd meg, hogy tiszteletlenül kezeltük a Te teremtésedet, hogy gondtalanul és gonoszul tékozoltuk az erdők és folyók áldott ajándékait. Adj nekünk bölcsességet, hogy helyesen éljünk velük a következő nemzedékek hasznára és boldogságára. Ámen.

— Isten természetének világa azért adatott nekünk, hogy gondját viseljük. —

Florence Julien (Quebec, Canada)

VASÁRNAP, JANUAR 5

Olvassuk: Zsoltárok 107:31-43

— 8 -