Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“ö pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyító őket” (Lukács 4:40)

Nyugat Afrikában, egy keresztyén kórház várószobájában, több asszony várt, hogy rákerüljön a sor. Az egyik százötven mérföldre levő faluból jött, a másik száz mérföldnyi utat tett meg, a harmadik ötven mérföldet. A misszionárius orvos tudta, hogy lakóhelyeiktől nem messze is vannak állami kórházak. így megkérdezte tőlük, hogy miért jöttek olyan messze, mikor ugyanazt a kezelést és orvosságot közelebb is megkaphatták volna?

Az egyik asszony ezt a választ adta: “A gyógyszer talán ugyanaz, de a kéz, amely adja különböző.” A missziói kórházban nagyon értékelték ezek az aszszonyok a meleg, megértő, szeretetteljes légkört. Ez a különbség megérte a hosszú, nehéz utat.

Ha cselekedeteinket az emberek iránti szeretet ösztönzi, az nagy különbséget fog jelenteni.

IMÁDKOZZUNK: Urunk és Mesterünk, segíts, hogy mindig megérezzük a mások szükségét és készek legyünk szivünk minden melegével segíteni. Add, hogy a megértő szeretet cselekedeteink mögött a Te nagy szeretetedről tegyen tanúbizonyságot. Annak nevében kérünk, aki így tanított imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.

— Krisztus minden szeretet forrása és ez nemesíti meg a mi másokért való szolgálatunkat. —

Juby W. Leonard (Ipswich, Anglia)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUAR 13

Olvassuk: Lukács 4:40-44

— 47 —