Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket." (János 8:32)

Egy vizisielő kiránduláson történt, hogy barátomat egy hullám a csónak alá sodorta, mikor be akart szállni. Rémülten nyúltam utána és sikerült megragadni kezét, s behúzni a csónakba. Mikor kimerültén egymásra néztünk megkérdeztem: “Nagyon megijedtél?” “Nem volt időm megijedni” — felelte — “minden idegszálammal az életbenmaradásra kellett koncentrálnom.”

A mindennapi életre is jellemző ez a megállapítás. Mi is sokszor az életfenntartás biztosításával vagyunk elfoglalva, pedig a Sátán nem a mi kis kuporgatott földi kincseinkre pályázik, ami lehet talán egy féltve őrzött pénzösszeg, vagy pozíció, vagy talán egészség, hanem a lelkünkre. Csak visszatekintve értjük meg talán, hogy egy-egy élethelyzetben mennyire közel került lelkünk az elsodródáshoz.

Nagy szükségünk van magunkba nézésre, elcsendesedésre naponként, hogy figyelmünket újra az élet igazi értelmére fordítsuk, mely az örökéletre való felkészülés. Kérjük Isten Szent Lelkét szüntelen, hogy töltse be szívünket tisztább, mélyebb, igazabb vágyakkal, s szabadítsa ki lényünket önző földhöz-kötöttségéből.

IMÁDKOZZUNK: Uram, adj csendességet a mindennapi élet hajszája közt, hogy azt az utat keressem, mely a Te dicsőségedet és az én üdvömet munkálja. Ámen.

—“Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri lelkében pedig kárt vall.” —

Comiskey Myra Hargrave (Port Lavaca, Texas)

PÉNTEK, FEBRUAR 14

Olvassuk: János 8:31-36

— 48 —