Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (I. Ján. 1:9)

Egy kisfiú eltörte édesanyja értékes és nagy becsben tartott csészéjét a csészealjjal együtt. Félve az elkövetkező büntetéstől, először csendesen, aztán mindig hangosabban sírt.

“Ne sírj, kisfiam”, mondta az édesanyja, “most az egyszer megbocsátok neked. Ne is gondolj rá többet, menjél ki játszani.”

A kisfiú elképedve kiment a konyhából, de csak nem tudott elfeledkezni a történtekről. Többször visszament, hogy bocsánatot kérjen. Minden alkalommal újra azt mondta neki édesanyja, hogy felejtse el az egészet, mert megbocsátott neki.

Mi felnőttek is sokszor így vagyunk; imádkozunk Istenhez bűnbocsánatért, de aztán mégis aggódunk bűneink miatt. Ez azt mutatja, hogy Isten bűnbocsánatra való hajlandóságában vagy hatalmában kételkedünk. De ha Jézusra gondolunk, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy Isten mindig kész megbocsátani.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj bizonyosságot afelől, hogy ha megvalljuk bűneinket, Te megbocsátasz és megtisztítasz bennünket. Ámen.

— “Kegyelemből, hitáltal, Isten megbocsát ha kérem, nincs szükségem semmi kételyre.” —

Moyo Nyaningwe Tamás (Bulawayo, Rodesla)

SZERDA, FEBRUAR 12

Olvassuk: I: János 1:5-10

— 46 —