Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: János 1:43-51.

“Azért mi is... tegyünk félre minden akadályt és megkör nyékezö bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.” (Zsidók 12:1)

A hölgy, aki a kiadó szobát jött megtekinteni, képtelen volt magállapítani, vájjon elég jó lenne-é a világítás. Látszólagos vaksága meglepett, amíg rá nem jöttem, hogy nem vette le napszemüvegét.

Az eset ráterelte gondolataimat más sötét szemüvegek létezésére. Sötét szemüvegekre, melyek megakadályozzák, hogy környezetünkben meglássuk a jót. A kétség, a félelem és a legsötétebb előítélet az ilyen “szemüvegeknek” köszönhető.

Az előítélet elvet, elkárhoztat személyeket és ügyeket, amelyeket meg sem vizsgáltunk, meg se értettünk. Nátháméi bizton hitte, hogy Jézus nem lehet a megváltó Názáret iránti előítéletéből kifolyólag. Mik az előítélet okozói, melyek utunkat állják?

Vonakodunk templomba hívni valakit, aki kopott ruhában jár, idegen kiejtéssel beszél, más fajhoz tartozik. Ha így van, vessük le fekete szemüvegünket, nyissuk ki eszünket, szívünket, hogy az embereket az igazi fényben, az Űristen fényében lássuk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük tanításodat, hogy Igéd szerint nyíltszívüek, megértőbbek legyünk. Engedd, hogy Hozzád hasonlóan minden gyermekeddel egyformán bánjunk. Amen.

— Mikor tekintettem legutoljára, előítélet nélkül mások szemébe? —

Harlow S. Gertrud (Belleair, Florida)

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 7.

— 40