Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: János 11:28-37.

“Örüljetek az örülökkel." (Róma 12:15)

Egy-egy özvegy temetés alatti viselkedéséről időnként hallunk beszámolót ilyen formán; “Olyan igaz keresztyén volt, hogy még egy könnyet sem ejtett gyászában.” De mást is jelenthet ez, mint csak feltételezett keresztyén tűrést. Az ilyen könnytelen magatartás lehet megtagadása, elrejtése a természetes és eredeti emberi érzéseinknek. Elzárása is lehet a nagyon is felszabadításra szoruló érzelmeknek.

Ugyanakkor az ilyen elfojtott gyászban és búcsúzásban rejlik megtagadása a Krisztusi magatartásnak is. A példát számunkra az Ür Jézus adta. Szeretett barátjának, Lázárnak sírjánál Jézus könnyezett szégyenkezés nélkül. Noha Mártának és Máriának veszteség és csalódás ideje volt ez. Ebben a helyzetben Jézus nem mutatott nagy erőt, hogy ellensúlyozza gyászukat, hanem osztozott velük részvéttel bánatukban.

Nekünk Krisztus követőinek, egy társunk vesztén könnyezni nem kevesebb, mint emberi és keresztyén magatartás.

IMÁDKOZZUNK: Űrünk, Jézus Krisztus, Aki tudod tapasztalatból a vesztesség és a gyász szomorúságát, adj igaz könnyeket, szívből jövő részvétet és együtt érzést azokkal, akiket szeretünk és vesztességet szenvedtek. Ámen.

— Néha csak a könnyek kifejezők. —

UnRau AI (Mission City, B.C.)

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 3.

— 36 —